Útépítés és Földmunka - Aszfaltozás

További szolgáltatásaink:

Parképítés, füvezés,fák cserjék ültetése  
Közvilágítási kandeláberek, kerti bútorok, szemetesek, kerékpártárolók.
Útelzáró oszlopok telepítése.

Burkolati jelek felfestése
Forgalomtechnika

Burkolat típusok: 
Hengerelt aszfalt
Öntött aszfalt
Dísz és Térburkoló kövek

     / Viacolor,A-beton / -Kis és Nagy kockakő.

További információért kérem hívja Orbán Zoltán műszaki vezetőt:

06/70-549-3122

Egy kis történelem:

Az Útépítés és Földmunka történetéről

Az angolok a rómaiakkal ellentétben nem az útépítésükről voltak híresek. A szigetország közútjai ennek meg­fe­lelően igencsak rossz állapotban vol­tak a XVIII. században. Ebben a ré­gi­ó­ban még sehol sem voltak tar­tós, alapozott utak – holott idő­szá­mí­tá­sunk körül a többrétegű római utak ala­­pozása a fagyhatár alá (kb. 1 mé­ter) nyúlt. A legtöbb angol út egy­sze­­rű földút volt, ami egy-egy na­gyobb eső­zést követően szinte tel­­­jesen járha­tatlanná vált. Köveket azonban már jó ideje használták az utak burkolására, de ez sem bi­zo­nyult sokkal jobb megoldásnak, ugya­nis egy-egy kiálló hegyes pél­dány rendre elintézte a lovas kocsik kerekeit. 

Útépítés és Földmunka

Habár az angliai utak Thomas Tel­ford­nak köszönhetően a XIX. század ele­jén a fejlődés útjára léptek, de az igazi áttörést John Loudon McAdam fej­lesz­tése hozta meg. Az 1756-ban Skó­ciá­ban született feltaláló már huszon­éves korától kísérletezni kezdett, hogy kifejlesszen egy újfajta, tartós útbur­ko­latot. Elméleteit és kísérleteit akkor kezdte el a gyakorlatban is alkalmazni, amikor 1815-ben a bristoli útkar­ban­tar­tás főfelügyelője lett. Ugyan Telford már előtte tar­tós alapozású utakat épített, de igen költségesen, így Mc­Adam útjában elsősorban az volt a nagyszerű, hogy ol­csóbb volt. Egyes feltevések szerint ő kísérletezett először szilárd, jól víztelenített útfelület elő­állításával.

A hamarosan csak ma­ka­dám útnak ne­vezett burkolat kb. öt cen­tis ka­vi­csokból vagy törött kövek­ből állt, amit kb. tíz centi vastag­ság­ban terítettek el, majd öntözés köz­ben hengerrel tö­mö­rítették, kö­­tő­­anyagnak pedig zúza­lékot vagy durva homokot használtak. McAdam nem fog­lal­kozott azzal, hogy milyen kemény­ségű köveket hasz­nálnak, arra azon­ban nagyon kí­no­san ügyelt, hogy egyenlő legyen a kövek nagysága. Sze­rinte az egyenlő nagyságú kövek­ben van az út egyben maradásának titka, ugyanis ha egy nagyobb kő kerül közéjük, akkor azt a kocsi­ke­rekek hamar kimozdítják a helyéről s így rögtön meg is bomlott az úttest egysége. A makadám utakat csak a XX. században váltották fel az aszfalt-utak. Szükség volt a fejlesz­tés­re, ugyanis McAdam útjain a rep­e­dések megjelenését nem lehetett ki­kü­szö­böl­ni. J. L. McAdam va­ló­színűleg bol­do­gan halt meg 80 éves ko­rában, hiszen találmánya nem nagy túlzással az egész világon elterjedt.

Aszfaltozás

Az aszfaltozás mondhatni a véletlennek köszönhető:

Az aszfalt-út mond­hatni a véletlennek köszönhető, ugyanis 1901-ben Edgar Purnell megyei közúti fel­ügyelő észrevette, hogy egy útszakaszon egyetlen repedés sincs. Addig nyo­mo­zott, míg kiderítette, hogy az ominózus helyen egy lovas­kocsiról leesett egy vödör kátrány és szétfolyt az úton, majd hogy a csúnya foltot eltakarják, egy közeli kohóból salakot hoz­tak és szórtak rá. Ebből az ötletből született meg az 1902-ben szabadalmazott új út, melyet McAdam előtt tisztelegve a feltaláló Edgar Hooley Tar Macadam-nak (kátrányos makadám) nevezett el.  

                                Útépítés és Földmunka! 2004 - Minden jog fenntartva - Keresőmarketing tanácsadás